Ismerős alapszituáció testközelből: A szoba színházi előadásban karnyújtásnyi távolságból figyelhetjük két, -más -más okból-külföldre költözött , még fiatal férfi életét. Egy otthoni pénztelenségből külföldön boldogulni vágyó munkásét, és egy kelet-európai sivárságból, reménytelenségből elvágyodó értelmiségiét , akiket egy szükséglakásba kényszerített a pénztelenség. Céljaik azonban nagyon is különbözőek: a munkás haza akar menni, és otthon majd „a jómódút” játszani, ezzel szemben az értelmiségi nyugalomra, és talán írói karrierre vágyik. „A munkás kitalált történetekkel, lódításokkal próbálja túlélni a napokat, az értelmiségi kegyetlenül realista, látóköre mérföldekkel szélesebb, mint szobatársáé. A rendezés derűsen, de karakteresen fókuszál a társadalmi környezet – iskolázottságtól független- kényszereire, elvárásaira, a kollektív, és egyéni felelősség, és elfogadás kérdéseire. A előadás több fesztiváldíjat nyert.